http://www.youtube.com/watch?v=My2FRPA3Gf8

Hm.. elég régen kezdődött. 
Beleszerettem egy emberbe, és azóta szeretem. Úgy érzem sokszor fogom használni a szeretem szót és további ragozásait. 
Szóval szeretem. Nem tudom megmondani, miért. 
Vagy talán mégis! 
Imádom, ahogy beszél. Mármint olyan intelligens. Nagyon okos és leginkább ezt szeretem benne. Iszonyat jól eltudok vele beszélgetni, hogy aaaaaaaaj! Ritkán találok ilyen embert, akivel így eltudok beszélgetni. Egyszereün csak leülünk és beszélünk. Mindenféléről. Meghallgat és én is őt. A semmiről is tudunk beszélgetni. 
Csak van egy KIS bökkenő. 
Nem sokat beszélgetünk, sőt! Szinte semmit.. 
Ugyanis én egy fél éve elmondtam, hogy szeretem. 
Mindegy ebbe a részébe most nem mennék bele, a lényeg az, hogy én nem tetszem neki.  Elég viharos pár hónap volt. 
Voltunk jóban rosszban. Most megint olyan semmilyen.
Év végén beszélnem kellett vele valamiről és akkor lekezdtünk beszélgetni. Kezdjük ott, hogy nagyon nehezen szólítottam meg. 
Csak beszéltünk beszéltünk mikor becsöngettek. 
Ő MONDTA, hogy folytassuk és, hogy mögém ül. Mondtam, hogy okés akkor majd hátrafordulok. És akkor Ő OLYAT MOND, hogy NEM, GYERE ÜLJ IDE MELLÉM. Megfogta a székem, és átemelte maga mellé. 
Egész ének órán beszélgettünk mindenféléről. Persze már óra elején tisztáztuk azokat a dolgokat, amiket kellett. 
És akkor beszélgettünk. Ezt a szót is túl sokszor használom.
So BESZÉLGETTÜNK mindenféléről. De tényleg. 
A fejünk pár centire egymásétól és a lábunk is összeért. 
Na és akkor óra végén azt mondja: Egyébként mit akartál mondani?
Én meg csak néztem, hiszen már jó rég elmondtam amit akartam. 
És akkor kérdi: De mást nem akartál mondani?  És akkor ezt olyan furcsán kérdezte. 
Meg többször is utalt arra a dologra, és mondtam, hogy az régen volt. De ezt nyomatékosan jegyeztem meg.
Tehát reményeim szerint őmost úgy tudja, hogy nem szeretem. 
Azt hittem ez egy gyönörű barátság kezdete, hiszen milyen jól elvoltunk. Ahw imádom ezt a fiút. 
Aztán megint leszartuk egymást. Én nem merek oda menni hozzá, ő meg nem foglalkozik velem. Gondolom. 
 

A napjaink úgy telnek, hogy nem foglalkozunk egymással. Mindenki megvan a saját kis világában. DE HAHÓ, ÉN MINDEN SZÜNETBEN ŐT ÖLELGETNÉM! 
Azt vetem észre, hogy egy nap kimondottan sokszor találkozik a tekintetünk. Nem tudom, hogy ez jelent e valamit, vagy csak én reagálok túl mindent, ami elképzelhető.... De tényleg sokszor összenézünk és általában ő kezdi!!!!! 
Hátrafordul ránézek, ő már néz. 
Lehajol felnéz rámnéz visszanéz.
És mindig összenézünk!!!!!!!!!!! 
Jó oké én reagálom túl!:( 

Abban reménykedem, hogy van remény és talán változhatnak az érzései. 
De hát ő menő, helyes, sportos, jó matekos, jó a haja. 
És vagyok én. Aki csúnya, szar a haja, hülye matekból és másból is. JA és sportos sem vagyok. 
Van ő és vagyok én. Óriási különbség. Felsoroltam miért. 
Tudok pár lányt aki tetszik/tetszett neki. Háááááát.... 
 

De értitek, én akkor is szeretem!!!! 
És komolyan mondom, lehetetlen, hogy ez viszonzatlan a rohadt életbe is, hogy ennyi idő után sem szerettem ki belőle!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! 

HELP MEEEEEEE 

MONDJUK AKI SZAKÉRTŐ

VAGY AKI NEM

MINDEGY