Kezdem a legeslegjobb dologgal. 
 

Egyszerűen csoda ami a testvéremmel történik.
Sokan olvashattátok mi történt vele... Nem tudom mennyire tudjátok átérezni ezt az egészet. 
A lényeg a lényeg, hogy most már sétálgat, (persze segítséggel) beszél, de még csak halkan. Nagyon nagy csodának számít, mert közel két hete még csak feküdt az ágyban és alig volt hajlandó kommunilálni velünk. Igen, akkor még egy halvány biccentés is nagy dolognak számított...
Emberek, ez kész csoda! Napról napra jobb az állapota, és már a balkezét is tudja kicsit mozgatni. Egy hete még az sem ment.. 
Köszönöm, hogy ennyien érdeklődtök az állapota iránt. Twitteren is teljesen vad idegen emberek irogatnak és ők is imádkoztak/imádkoznak érte. Mert minden elmondott neki szánt ima nagyon sokat jelent. Lehet, hogy most hülyének néztek meg ilyenek... 
Egyáltalán nem vagyok vallásos, vagyis nem vagyok megkeresztelve. A szüleim azt akarták, hogy majd én döntsem el. 
Mivel a bátyám feleségének a családja elég vallásos, ezért gyakran járok én is velük templomba és hát mit is mondhatnék: imádom! 
Isten bizony fogta Attila kezét, mert meg is halhatott volna.. 
Viszont mikor még Pécsen volt az intenzíven, még akkor mondták, hogy csoda! Mert amit ő elért 3 hét alatt, másnak ahhoz 3 hónap kell! 
Úgyhogy ő lesz a pécsi idegsebészet reklámarca:P  (Ő volt a nővérek kis kedvence)

Nos.. a suli nem olyan jó. Ugyanis minden egyes matek óra után sírhatnékom van. Nem vagyok egy jó matekos.... Figyelmetlen vagyok és ez az egyik legnagyobb baj. Borzasztó. Tegnap el is bőgtem magam, hogy hiába nézem a jó gimiket, ha nem tudom jól megírni a felvételit, leshetem az egészet. Egyszóval stresszes vagyok. És elkezdődött a hajtás.
Mint tegnap a matek előkészítő. Tátott szájjal néztünk. De bizony a legnagyobb gond az idő.
Jövőhéttől pedig angol előkészítő. 
Mindenképpen valami nyelv tagozatra szeretnék járni. Lehetőleg második nyelvként franciát szeretnék tanulni. Vagy spanyolt. Szerintetek?:) 
Tehát minden nyolcadikos diák érzéseit ismerem. Mondjuk jó annak aki rohadt okos.  Vagy csak nem lusta. 

A fagott is elkezdődött. Szerencsére idén a fúvós zenekarba nem kell járnom, mert egybe esik az előkészítővel. Viszont a mi kis fagott zenekarunkba még mindig szívesen járok! 
Jó lett az órabeosztásom mert 2x fél óra most egybe van. És hétfő kedd és szerdán szabad vagyok ilyen téren.  

Száz szónak is egy a vége. 
Az iskolai élet, hogy is mondjam pezseg. Egyik balhétól a másikig megyünk. Tanulni kell, továbbá tanulni.
És most a napjaim vagy azzal telnek, hogy röhögök a retardáltságunkon, vagy sírok. 
Szuper!:)