Mintha egy rossz álom lenne.2013.09.04. 19:17, Pepe-Hemmings
Egy pár hete történt a dolog. Nagyon boldog voltam, hiszen a tesóm összedolgozott nekem egy biciklit a felesége Nagynénjénél. Annyit festett, és pakolt, hogy megkaptam azt a jó kis bringát. Hihetetlenül tetszett, és a fék is működött rajtaaaa!!! Egyszóval nagyon boldog voltam. Volt rajta sok sok matrica, és egy pikácsús csengő. Teljes mértékben megegyezett az egyéniségemmel.
Be is mentem anyához a strandra, ahol dolgozik. Nagyon élveztem az oda utat.
Oda értem, ott volt anya kollégájának a kislánya Sári, akit imádok. Leülünk az ebédlőbe, anya majdnem bőgve azt mondja: Baj van.
Annyi minden futott át az agyamon egyszerre.. Mikor a nagymamám meghalt, ugyanígy volt. Hirtelen hevesen vert a szívem és majdnem leszédültem a székről.
-Attila leesett a várfalról. (Attila=bátyám)
Te jó ég. Nem lepődtem meg annyira, hiszen a tesóm rengeteg hajmeresztő dolgot csinűlt már. Kiült kiskorában az erkélyre, fejest ugrott egy 120 centis medencébe.. Mindig is kereste a veszélyt.
Szóval nem voltam zaklatott, de láttam anyán, hogy ennél komolyabb a dolog.
Csak szavak maradtak meg..
Agyrázkódás.... Életveszély... Intenzív... Andi sírva telefonál... Unokatesóm ideges.... másodpercenként csöng a telefon...
Azonnal utaztunk le Pécsre tesóm apujával, Sanyival. Én az úton végig sírtam, konkrétan rajta volt a anpszemüveg a fejemen, és folytak a könnyeim. Így szoktam.
Mikor leértünk, és beléptünk az intenzívosztályra. Felöltözés mindenféle szarba. Kötény, olyan szar a cipőnkre. Kézfertőtlenítés. Bementünk. Ott volt ő. El nem tudom mondani mit éreztem. Megláttam az erős bátyámat, a példaképemet csővel a szájában, összekötözött fejjel.
Én csak fogtam a vadászgörényem, amit tőle kaptam 9 éve. Csak álltam ott szerencsétlenül, és a sírás kerülgetett. Megint.
Akkor épp nem volt altatózva. Csak csukott szemmel kapkodott összevissza mindenfelé. Azt mondták ez nagyon jó jel, hiszen mozognak a lábai.
Vizsgálatok.. Agytörzsben kisebb bevérzések... Megkell várni míg felszívódnak.. altatják.. lehet pár hétig...
Mindig mentünk be hozzá. Aludt, hiszen jól bealtatózták. Fogtam a kezét, de egyszerűen nem tudtam mit mondani. A szavak megakadtak a torkomon. Mit is mondhatnék? Ha megszólalnék, elcsuklana a hangom. De előtte nem szabad sírni. Hihetetlenül nehezen bírtam.
Andival úgy jöttünk ki, hogy fokgtuk egymás kezét, és sokáig nem engedtük el. Sír mindenki. Még mindig 5 percenként csöng a telefon. Jön az egész rokonság.
Sajnos nekünk 2 nap után felkellett jönni, mert szerdán fagott táborba mentem. Szerencsére ott sikerült kikapcsolódnom, életem legjobb hete volt... :)
Hazaérünk, lezajlik a koncert, ismét Pécs.
Javult a helyzet. Nem kap már altatót, felébredt. Csak sajnos elkapott egy csúnya tüdőgyulladást..
Gégemetszés... hülye cső.
Jobb szeme nyitva van, elég üveges a tekintete..
De elmondhatom, hogy pár nap alatt rengeteget javult! Mozgatja a jobb kezét, jobb lábát, követ minket a tekintetével, szorítja kezünket, bólint, kinyújtja a nyelvét, vicceskedik! Rohamosan fejlődik.
Megszorította a kezem.. Annyira jól esett látni, így, kicsit jobban.
De sajnos az orvosok sem tudnak mindent.. Amíg nem szívódnak fel neki a dolgok, nem tudjuk mi sérült.. és mi lesz maradandó....
Egyik nap összevesztünk Anyával, mert elég feszült mindenki.
És hát sírva kóboróltam Pécsen, egy parkban. Azért jó, mert nem idegen.. Itt van a rokonság egyik fele, és minden nyáron jöttem. Ismerős a terep.
Sírva sétáltam. Elmentem a régi búvóhelyemre, fel a dombra. Csak ültem ott és sírtam. És nem érdekelt semmi.
Nem is a veszekedés miatt sírtam, hanem azért, mert..
A bátyámra gondoltam..
Minden közös hülyeségünkre.. Hogy milyen bátor, és mindent megcsinál.. Mikor eveztünk.. mikor túráztunk.. mikor bicikliztünk.. mikor felültem alegfélelmetesebb játékra a vidámparkban mert csúfolt.. mikor perverz dolgokat mondott nekem.. mikor megláttam a fejét, amikor mutattam neki a legújabb one direction videóklipet.. mikor együtt énekeltünk.. mikor betett a kutyaházba pár hónaposan.. Mikor a térd műtéte volt és mankóval szaladt a folyosón a műtét után..
És most látom őt ott feküdni, minden szar zsinórral, és hogy folyik a könny a szeméből.. de nem tud beszélni..
Túl sokat séírtam ebben az évben.. túl sokat.
És aki engem bánt.. az nem ismer.
Úgy szeretném visszapörgetni az időt.. Úgy szeretnék ott lenni az esküvőn, és fogni a kezét. Hogy ne aludjon el a várfalon Pécsen, és ne igyon annyit! És fogni a kezét, mert azt szoktam amikor csak tudom! Lecseszni, hogy ne igyon többet! Ahogy szoktam! És elküldeni aludni.. Inkább lettem volna ott.
És én nagyon szeretlek.
|